"Fognak-é majd lelkesülni
új világok tavaszán
fény-imádó, büszke szemmel
fent az ember magasán?
Vagy kavargó ködbe hullva
minden álmuk úgy vész el
tolla-fosztott, csonka szárnnyal,
ember-csúcshoz oly közel?"
Társadalmi vagy iskolai viszonyok között. Iskolai jégpálya, nyolc évesek korcsolyázása. Perspektívák. Honnan hozzuk? A családból? Gyermekek, vidámságot ígérő csúszás, játék, móka a jégen az osztálytársakkal. Egy gyermek a csoportban aki versenyszerűen korcsolyázott, most itt ahogy elindul egy lenge koszorúval, boszorkányos sebességgel kis fejek összesúgása, majd hangos, szavak kiabálnak a jégen: "na ne menőzzél, most nem edzésen vagy!" A válasz nem ideges, hangosnak sem az, nagyobb öröm, az áramlat élmény szárnyán repül: "nem menőzők, korocsolyázok..." És egy másmilyen lány aki nemrég jött az osztályba, magyar lány, de az első két iskolaévét angolszász iskolarendszerben élte meg, megfigyel csendben és más szemszögből közelít: "azta!, csodálatos, ezt hogy csinálják? megmutatnád még egyszer? meg szeretném tanulni..." Ő modellezni szeretne, vágyik a gyorsaságra, az eredményességre, nem sajnálja az elismerést, játszva észrevétlenül tanul, mert természetesnek tartja, hogy bármibe kezd, sikerülni fog neki is.
Tanult eredményesség, fut át a gondolataimon, Martin Seligman amerikai pszichológus aki már régóta boldogságkutatással foglalkozik, vagyis azzal, hogy miként válhat az ember igazán boldoggá a tanult eredményesség révén. Amíg a többség sóváran duruzsol, addig ők elmélyülten gyakorolnak, óra végére megy is a koszorúzás, nekük kisimult a világ, boldog aki tanítja, boldog aki tanulja, együttműködnek. Elgondolkodtató az oktatási rendszerünk is, ahol előfordul, hogy gyermekeink olyan viszonyok között cseperednek, amikor a tanult tehetetlenség lelkiállapotába kerülnek, azaz bármit csinál, sem a tanár sem a közösség nem fogja elismerni, esetleg még meg is alázzák. Kérdés, ha gyerekeink ilyen közegben nőnek fel, mennyire lesznek ellenállóak, eredményesek? Talán az amerikai oktatási rendszer egyik legnagyobb erénye, hogy mindenkit megpróbálnak erősíteni abban, amiben jó. Nekünk magyaroknak, a világnak ezen a közép-kelet-európai részén, ötszáz év tanult tehetetlenségi tréning után tanulságos lehet felfedezni a nyolc éves kislány optikáján keresztül a tanult optimizmus lehetőségeit is, jobb jövőt ígérve gyermekeinknek.